A ’g’-procedúra némiképp hasonló az ’f’-hez azzal az alapvető különbséggel, hogy itt ez három éves távlatra vonatkozik, illetve a további előkészítés már felsőfokú fejlesztést céloz a kommuna számára. Ez az a terület, ahol szükség van arra, hogy a világban található legmagasabb szintű gazdasági tanulmányokat a lehető legjobban kielemezzük, és hasznunkra – végeredményben ellenük – fel tudjuk használni.
’F’-ügynök már készített egy három éves fejlesztési tervet, melyet a középfejlesztő értelmez, elemez (mint minden ügynök, a kézhez vett jelentést), és elkészíti a saját három éves fejlesztési tervét. Itt a korábban említett hármas egyensúly (gazdasági mutatók, erkölcs, tudás) már jóval magasabb szintű harmóniát alkot, ahol a központi szerepet már nem a pénz játssza, hanem a tudás. A tudás által már a pénz megkeresése is jóval magasabb szinten valósul meg, s nagyszerű ajtót nyit az erkölcs magas szintű fejlesztésére – amely végül is az előző kettőt fogja meghatározni, azokra vissza fog hatni.
Maximális lehetőségek feltérképezése
Azokat az ismereteket, amelyeket itt alkalmaznunk kell, a világban már csak a főiskolákon és egyetemeken oktatják, illetve az ő általuk használt tankönyvekben találjuk meg. A világban is igen sokan foglalkoznak azzal, hogy ezeket kutatják. Az ő szempontjuk azonban a pénz megszerzése, vagyis minél több profit kitermelése. Ez náluk nincs egyensúlyban sem a tudásuk szintjével, sem az erkölcsiségükkel. Sőt, az utóbbi a világ számára ismeretlen vagy egész egyszerűen félreértett fogalom. Ők azt mondják, hogy: „a pénz hatalom” – igen, köztük. Mi azt mondjuk: az erkölcs hatalom – fölöttük is (!). Sőt, mint korábban láttuk, az erkölcs képes hatalmat gyakorolni a tudáson is. Már pedig azt ők is, mi is valljuk, hogy: a tudás hatalom. Tehát tudnunk kell, hogy milyen összhang és egyensúly áll fönn a három hatalmat érő dolog között. Mi nem akarunk hatalmat a világ fölött, de Istenünk lábai elé szeretnénk azt helyezni, hogy mi is, Ő is örömöt találjunk benne. Ezért vagyunk képesek a világba olyan gazdasági vírust juttatni, amelyet sem felismerni, sem gyógyítani nem képesek. Fel sem tűnik nekik. Ez a vírus: az erkölcs. Ez segít megszerezni a megfelelő tudást, ennek birtokában pedig bármit megalkothatunk, amire szükségünk van. A világ akaratlanul is szolgálni fog bennünket, mint a hű eb. Tehát, jóllehet nem célunk hogy bárkit is hatalmunk alá vonjunk, mégis ezt a módszert fogjuk módszerként használni egy sokkal magasabb rendű cél eléréséhez. Mi az állat- és növényvilág fölött fogunk hatalmat gyakorolni: de kikből lesz ez!
Gazdagági tevékenységeink során egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnie ezen angyalnak a minőség javítására. Ezt a tendenciát annak alapján lesz képes megvalósítani, ha az ezirányú ismereteket egyre erkölcsösebb alapokra helyezi: vagyis egyre inkább megközelíti azokat a minőségi követelményeket, amelyeket a Teremtő szabott meg a számunkra. Annál magasabb szintű minőséget teremtmény úgy sem találhat ki, attól eltérni pedig – mint évezredes tapasztalataink igen jól bizonyítják – botor dolog. Tehát lépésről lépésre egyre inkább igyekszünk megismerni és megérteni a teremtés elemei közt fellelhető összefüggéseket, és ezeket termelésünkbe, gazdálkodásunkba való beépítésével, egyre magasabb és magasabb szintű minőségi tevékenység tárul fel előttünk. Ennek a szisztémának a követése emel fel bennünket a természeti erők fölötti természetes, egészséges és bölcs uralom eléréséhez, s annak felhasználásához a további gazdasági és szellemi, érzelmi ellátásunk (s környezetünk ellátásának) eléréséhez.
A fentiekből szinte következik, hogy egyre jobb és jobb gazdasági eredményeket leszünk képesek elérni. Itt elsősorban nem az a fontos, hogy hogyan és mennyi pénzt vagyunk képesek megkeresni. Inkább egy másfajta szemlélet (egy erkölcsösebb felfogás) megmutathatja nekünk, hogy a megszerzett javakat, értékeket hogyan lehet a leghatékonyabban felhasználni ahhoz, hogy szervezetünket a lehető legmagasabb (legoptimálisabb) szinten lássuk el és fejlesszük tovább.
Az előző kettő lehetővé teszi számunkra azt, hogy a világhoz képest lényegesen biztonságosabban tudjuk végezni a munkánkat. Nincs szüksége a világnak velünk szemben ipari kémkedésre, lopásra, zsarolásra vagy agyelszívásra, hisz számára értékes dolgot nem halmozunk föl. Nem az egyes tudósok elméje adja a fejlődés kulcsát; nem egy-egy magánkézben lévő gazdasági egység vagy annak módszere adja a fejlődést, hanem az egész szervezet ideológiája, érzelmi és erkölcsi háttere. Hiába rabolnak el tőlünk némi pénzt, termelőerőt, tervet, tudást vagy vezető személyiségeket: mindet pótolni tudja az a belső összhang, amely erőnket adja – ez pedig Istentől van, nem emberektől. Ezt az összhangot kizárólag az Ő szolgái képesek érezni és hatékonyan fölhasználni: a szembeszegülők előtt mindez rejtve marad – még ha itt írok is róla, vagy oktatási programjainkban rendszeresen oktatjuk is. Ez csak akkor hat, ha szívből fakadóan értjük (érezzük) meg, s egymás közti hatását szeretetből fakadóan képesek vagyunk alkalmazni.
Ahhoz, hogy mindezeket a tendenciákat jól tudjuk követni, szükséges, hogy a környezetünkben lévő jogszabályokat és emberi törvényeket igyekezzünk úgy betartani, hogy azok mögé tekintve, meglássuk azok megalkotásának okát. Valójában nem szükséges ismernünk ezeket a törvényeket, hisz a jó irányba fejlődő szív úgyis mindig többet tesz, mint a mit az előírt szabályok megszabnak számára. Mi nem a szabályok betűit nézzük, hanem jól kiépített lelkiismeretünk lehetővé teszi, hogy e szabályok lelkét lássuk, s segítsük azok hatékony működését. Ez többek között lehetővé teszi azt is, hogy a bennünket ért jogi támadásokat jó lelkiismeretünk által könnyedén hazugságnak láttassuk – mivelhogy nyilván az is. A jog csűrés-csavarása nem hat a jó erkölcsre, csak azok nyomhatók el vele, akiknek vaj van a fülük mögött.
Említettem már, hogy gondolkodásunk szerint: a jog alapja a kötelesség (és nem a létezés!). Szerintem, csak olyan mértékben illet meg valakit a jog, amilyen mértékben ő lelkiismeretesen ellátja a rá vonatkozó kötelességeit. Ez természetesen szintenként más és más. Ez a felfogás lényegesen magasabb rendű, mint a világ Római Jogra épülő jogrendszere. Ebből következik (ellentétben az ostoba hiedelmekkel), hogy a világ jogrendszerének sokkal inkább képesek vagyunk alávetni magunkat, mint azok, akik egyáltalán alkotják azokat; és erkölcsi magatartásunk következtében ebben élen is járunk.
Tevékenység maximumra fejlesztése
A korábbi alcím alatt felvázolt tendenciát célszerű a gyakorlatba is átültetni. Meg kell valósítani azon a szinten, amelyen már lehetőség kínálkozik rá, hisz végérvényesen az a célunk, hogy az alant felsorolt területeken eljussunk arra a platformra, ahol az, vagy átalakítható egy isteni céllá, vagy már a paradicsomi körülmények megközelítését teszi lehetővé. Mindez a tevékenység az oktatásra épül. A saját és mások kutatásainak eredményeit mindig és rendszeresen össze kell dolgozni, hogy abból új, magasabb rendű felismerések váljanak világossá. Ezeket aztán jól megértve oktatni, tanítani kell, hogy kifejlődjön az az isteni erő, amely lehetővé teszi azoknak a gyakorlatba való átültetését. Itt már egy új világ küszöbe előtt állunk. Igen fontos, hogy lássuk: ki milyen mértékben és módon fog rálépni a küszöbre, s onnan merre tart. Nekünk is egyre jobban tudnunk kell, hogy melyek azok az isteni elvárások, melyek lehetővé teszik a vitakérdések végleges tisztázását, s e kutatások érdekében a lehető legnagyobb anyagi áldozatot hozhassunk. A helyes cél, a megfelelő erkölcsi hozzáállás és célirányú tudás birtokában olyan mérhetetlen vagyont költhetünk a leendő küszöb feláldozására, melyet a világ eddigi történelme során soha nem volt képes felsorakoztatni saját önző céljainak elérése érdekében. Épp ebben rejlik az erőnk lényege: az isteni kapocs. Nem önző célért küzdünk egyénenként, egymással versengve, harcolva; hanem vállvetve törekszünk arra, hogy ezt a megteremtett világot olyanná tegyük, mindenki örömére, amilyenné Isten megálmodta angyalai és az ember által.
Ehhez az oktatáshoz úgy a vallások, mint a világi filozófiák alapos átvizsgálása egyaránt igen fontos; s meg kell tanulnunk a szívünkkel és lelkiismereti éleslátásunkkal kitisztítani azokat egy közös cél elérése érdekében. Ez a folyamat természetesen majd a pro-paradicsomi munkánk során fog kicsúcsosodni, de már itt elhatározásra jutnak némelyek a tekintetben, hogy szolgák vagy rabszolgák kívánnak-e lenni. Így e döntésük irányába fogják továbbfejleszteni tudásukat; mi pedig felismerve ezt; segítjük őket.
Ez az oktatási szerkezet alkalmassá válik arra is, hogy segítségével a ’g’-ügynök másolatokat készíthessen, terveket szőhessen alacsonyabb szintű kommunák létrehozására és azok továbbfejleszthetőségére.
Az oktatáson túl magas szintű tanulmányokat folytat, és készít ezen ügynök a különféle munkamódszerekről. Itt gyűjti össze azokat a gazdasági, elvi vagy erkölcsi gondolatokat, amelyek egyenként központjául szolgálhatnak egy-egy munkamódszernek. Ezeket a továbbiakban a maguk helyén alacsonyabb, vagy továbbfejlesztve, magasabb szinteken lehet alkalmazni. Ezeknek alapjául elsősorban a különféle színvonalú emberi kapcsolatok, illetve emberi vágyak állnak.
A ’g’-munkánk részét képezi az eszközgazdálkodás is. Ennek viszont részei a tanult szellemi eszközök vagy oktatási szellemi termékek, de része a pénz vagy a különféle tárgyak, melyek a gazdálkodást elősegítik. Jóllehet, magát a gazdálkodást nem a középfejlesztő angyal végzi, mégis – mivel egy legalább három éves fejlesztési tervet kell végrehajtania – szükséges, hogy ebben a munkában részt kapjon az eszközállomány figyelése, illetve szükséges, optimális szintű használata, alkalmazása, egyensúlyának biztosítása. Ehhez a munkához sok segítséget nyújtanak a vezető beosztású dolgozók és a fenntartó ügynök. Segítségével igyekszik az eszközkészletet mindig az épp aktuális szinten tartani, és használhatóságát biztosítani. Emlékszünk: nem attól lesz sok pénzünk vagy más eszközünk, hogy erőnket megfeszítve sokat állítunk elő belőle; hanem attól, hogy a meglévővel helyesen gazdálkodunk. Ez a tendencia hihetetlen energiát szabadít fel, melyet valódi fejlesztésekre és más jellegű értékek begyűjtésére fordíthatunk.
Munkája során tapasztalatokat szerez a ’g’-ügynök arról, hogy a minőség emelése milyen hatással van azok élvezőjére. Nem célszerű túlságosan magasra hágni ezen a területen, mert a fenntartása igen költséges. Csak olyan mértékű minőségi emelést ajánlatos megvalósítani, amely biztosítja az egyensúlyt az előállítója és a felhasználója között. Meg kell szokni a magasabb minőséget; ugyanakkor nem lehet függővé tenni tőle azok élvezőjét, hisz a nagy szakadékok fölött csak vékony híd ívelhet, s ezen nem mindenki érzi magát biztonságban. Fokozatosan kell bevezetni, és használni az egyre tisztább, tökéletesebb megoldásokat, hogy ne sokkolja, csupán csodálatra késztesse környezetét.
Beszélnünk kell még itt az árképzés magas iskolájáról is. Ha tetszik, ha nem, e szinten a gazdálkodásunk eredményét pénzért adjuk. Ez a pénzbeli kapcsolat addig tart, míg a világban létezik ez az átmeneti értékhordozó eszköz. Tehát elsősorban a világgal kereskedünk. Itt persze még a belső forgalomban is ezt használjuk: egyel magasabb szinten, azonban már elkezdjük korlátozni az alkalmazását. Tehát fontos, hogy hogyan bánunk vele. A gazdasági szerkezetek magas iskolájával találjuk itt szemben magunkat, így az ő fegyverüket kell tökéletesen alkalmaznunk velük szemben. Nagy jelentősége van annak, hogy a kereslet és kínálat közti fő egyensúlyt mindig a lehető legoptimálisabban mutassuk meg abban, hogy munkálkodásunkért a világ különféle elemeitől melyen ellenértéket várunk.
Jóllehet, az előbb azt írtam, hogy nekünk lelkiismeretünkből fakadóan pozitív hozzáállásunk van a törvényhez. Mégis szükségünk van arra, hogy kielégítő jogi kapcsolatokkal bírjunk annak érdekében, hogy a tevékenységünk jogi útvesztőiben ne vesszünk el. Főleg a gazdasági és tulajdonjog vihet bennünket olyan területekre, amelyeket jó megfelelően biztos jogi korlátok közt tartani – tekintettel arra, hogy épp ezzel a korrupt világgal álluk kereskedelmi viszonyban. Tehát nem magunk miatt, hanem a süllyedő világgal való kapcsolatunk kényszerít rá bennünket, hogy törekedjünk a környezetünk betű szerinti törvényeit szem előtt tartanunk. Adjunk jogi korlátokat munkánknak, hogy a világ ne zavarjon bennünket fölöslegesen a ki nem érdemelt követelésével.
Talán még ehhez a témakörhöz tartozik egy kiemelt fontosságú jogi korlátrendszer: a munkaügyi jog. Mint korábban már jeleztük, a dolgozókkal megfelelő írásbeli megállapodásokat kell kötnünk a viszony szabályozása érdekében, hogy a világi módon gondolkodók előtt is világos legyen az a kapcsolat és annak jogi következménye, amely köztünk és a dolgozók között van. Ettől függetlenül ezt a kapcsolatot is a kölcsönös bizalomra építjük, de tudásunk és szívállapotunk révén jó rálátásunk kell, hogy legyen arra, hogy esetleges rossz szándékú egyének hogyan kívánnak ebből méltatlan és önző hasznot húzni (diszkrimináció, személyi jog-, és adatvédelem, járandóságok, sztrájkjog, stb.).
Magasabb rendű cél
Az a jó ügynök, aki továbblát a saját munkáján. Az a jól megválasztott cél, amely túlmutat a lehetséges életidőnkön. Nem nevezhetünk meg célnak olyan életelemeket, amelyek szükségszerű velejárói annak. Azért vagyunk emberek, hogy ezeken túlmutató célokat helyezzünk magunk elé. Az ember nem csupán él, létezik, hanem alkot; részt vesz a teremtésben, illetve tudatosan részét képezi annak, s fenntartójává lesz isteni irányítás mellett. Ez a mi magasabb rendű célunk. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor hosszan előretervezünk, vagy a távoli jövőről oktatunk másokat.
Ezért, amikor tovább képezzük magunkat, az épp aktuális munkánk hatékonyságának jó elsajátításán túl, távlatokban mindig az lebeg a szemünk előtt, hogy egyre pontosabban megtaláljuk a helyünket ebben a tudatos szolgálatban, és erről a területről minél többet tudjunk.
A csoportjának nyújtott oktatás során is három alapvető cél együttes ereje vezeti a középfejlesztőt:
-- általános ismeretekkel látni el a tanulókat a világ jelenlegi helyzetéről és Virág munkájáról;
-- az illető munkáját segítő célirányos oktatást nyújtani számára; illetve
-- egyre mélyülő formában feltárni előtte Virág távlati elképzeléseit, illetve Isten Virágra vonatkozó hosszú távú terveit.
Ennek az oktatási tendenciának révén válik lehetővé az, hogy előbb-utóbb minden tanuló számára megtaláljuk (megtaláltatjuk vele) azt a helyet, területet, amelyen majdan a hosszú távú terveit meg fogja valósítani. Virág távlati helye az isteni tervben az, hogy Isten lábai elé helyezze a teremtésmű bio-gazdasági szerkezetét úgy, hogy az a tökéletes teremtéssel tökéletesen összhangban legyen.
Kommunák tanulmányozása
Izraelben kibucok, Németországban kommunák, más-más országokba egyéb olyan szervezett gazdasági-ideológiai (sokszor akár társadalmi) szerkezetek működnek, amelyek belső értékforgalmában nem a pénz, még csak nem is a termelt javak értéke, hanem a szükséglet szabja meg az egész kommunális szervezet céljait és irányelveit. Ezek a kommunák nem csak kizárólag a szervezet belső ellátásáért fáradoznak (mint Afrika vagy Dél-Amerika még mindig létező ősközösségei), hanem bizonyos értékeket kifelé is termelnek; s az így szerzett plusz jövedelmet az egész szervezet életszínvonalának emelésére használja fel. Persze ez utóbbi a legsúlyosabb buktatója ennek. Ilyenek voltak a szocialista és kommunista országok. Ugyanis a vezető vagy vezetőség nem biztos, hogy valóban kommunális gondolkodású, általában visszaél vele. Tudatlanságuk erkölcstelenséggel és hatalomvággyal, mohósággal párosulva több kárt okoz, mint használ (Mao, Sztálin, Rákosi, Kádár, Tito, Çauşescu, Ember Hodzsa,). Marx, Engels és Lenin elgondolásai – ha túlkombinálva is - de megközelítik a helyes álláspontot, de az isteni gondolkodás nélkülözésével olyan irányba tértek el a helyes úttól, ami valójában csak erőszak útján, túlzott kényszerítő eszközök bevetésével oldható meg, még gazdaságilag is, hát még társadalmilag. De, még ennek az oktatása is olyan hozzá nem értésről tesz tanúbizonyságot, hogy gyakorlatilag minden olyan állam, amely látszólag e bibliákat használta, kudarcba, tragédiába, katasztrófába fulladt. Az utolsóban, a Castro-rezsimben épp most bontakozik ki ez a végkifejlet, amely a kubai nép átmeneti elsorvadásához vezet, és most betegszik igazán bele.
Mindazonáltal a kommunák tanulmányozásánál figyelembe kell venni ezeket a szocialista és kommunista elgondolásokat is, és tükörül a különféle szent könyvek ide vonatkozó gondolatait kell elé tárni. A régi mesékben is gyakran találkozunk úgynevezett kommunitatív királyságokkal vagy más, hasonló célú gazdasági-társadalmi szerkezetekkel, illetve ezek ideológiájával. Valójában ilyen volt Salamon királysága, vagy az ó-Egyiptomi Birodalom is.
E tanulmányok összevetésével célszerű egy fejlettebb képet nyerni arról a kommunáról, arról a kommunális gazdasági szerkezetről, amely annak idején még a vas-kor kialakulását közvetlenül megelőzte, és a bronz-kor társadalmait még jórészt jellemezte – persze nem a Sötét Árny földjein.
Majd pedig a leendő kommunák számára már célirányosan kiválogatott személyeket lépésről lépésre meg kell ismertetni részben az általunk kialakítandó félben lévő képpel, részben házi feladatul célszerű számukra feladni az ide vonatkozó ősi és jelenlegi irodalmak alapján, hogy ők is végezzenek kutatásokat, és az így kialakuló elképzeléseiket vessék papírra. Ezen írásos dokumentumokból nyerhetünk még pontosabb képet, illetve ezek segíthetnek kiszűrni az önző hajlamot, s lehetőséget biztosítani azok kijavítására vagy szanálására.
Magas szintű gazdasági stabilitás
A rendszer nagy fontosságú küszöbe előtt nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy-egy gazdasági egységünk gondolkodásának félresiklása vagy lázadása lehetetlenné tegye számára a Virággal való együttműködését. (Természetesen azonban lesz ilyen, hisz minden lépésben lesz veszteség.) Itt már olyan magas szintű gazdasági stabilitást kell tudni produkálni, amely feltétlen biztosíthatja számára úgy az anyagi forrást, mint a helyesen oktatott emberi, személyi utánpótlást. A kommunába való átlépés komoly sérülésekkel fog járni. Bár ez a veszteség vagy sérülés csupán látszólagos. Isten szemében ez csupán azt jelenti, hogy a lemorzsolódó elemek nem tudatos szolgái Neki, hanem öntudatlan szolgálatra vágyva válnak annak szerves részévé, és gyönyörködtető eszközeivé. A gonosz halála annak emberi identitását veszti el, nem önmagát. Tehát a teremtés számára ő (vagyis most már az) öntudatlan alkotóelemmé válik.
Tehát ezen a szinten föl kell tudni ismerni, és különbséget kell tudni tenni a tudatos szolga, az ellenszegülő rabszolga és a tudatlan elem között. Az előbbit segíteni; a másodikat kényszeríteni, míg a harmadikat oktatni, válogatni kell. A kényszerítő eszközök természetesen nem úgy értendők, mint azt a különféle diktatúrákban láthattuk. Hisz már tudjuk, hogy Isten, s így Virág számára is, mind értékes a maga módján. De fejlődési útvonalát az ellenszegülőknek a korábban már vázolt szankcionális módszerek segítségével lehet irányítani. Vagyis az általunk biztosítható életfeltételek tekintetében korlátok közé szoríthatók az ambícióik és vágyaik, illetve megteremthetők számukra azok a körülmények, amelyekben kiélhetik erkölcstelen hajlamaikat, és önromboló vágyaikat megvalósíthatják úgy, hogy Virág törekvéseit ezzel nem hogy nem rombolják, de még segítik is – tükröt tartva elénk. Még élvezni is fogják. (A mókus is milyen boldog, mikor a mókuskerékben rohangálhat, mint valami megszállott.)
Ezt a nézetet elsajátítva, és a legmagasabb szintű gazdasági ismeretek elsajátításával érhető el az a stabil helyzet, amely alapot szolgáltathat a további paradicsomi irányzatú lépésekhez.
